Gyorsan telnek a napok:-), és egyre jobban érzem magam. Havonta járok ellenőrzésre, minden rendben van, és végre búcsút inthettem a kilökődésgátló gyógyszernek is, de maradt még bőven. Már szabadságon vagyok-megérdemelt:-)-és május közepén irány a munka. Örültek nekem a kollégáim is, amikor bementem a munkahelyemre. Sokat segítettek, még vért is adtak a nyáron, és többen a donorkodást is vállalták volna, ha a tesóm nem lett volna megfelelő. Egy hónapja véget ért a maszkos-kesztyűs korszak is. Már mehetek emberek közé, metro és busz is :-), ezek már hiányoztak. Úgy döntöttem, hogy már régen jártam a fogorvosnál-lásd nyári bejegyzések-ezért nagy bátorsággal nekiindultam, h. szétvert fogsorom használhatóvá tegyem. Elég kacifántos a Tb támogatás, de azt gondolom, ha ez nem volt súlyos betegség, akkor mi az? Erről majd még mesélek, biztosan lesz mit. Sokat gyalogolok, és már csak néha-néha van ovis délutáni alvás:-). Már fodrásznál is voltam:-) Lassan-lassan életem kezd hasonlítani egy átlag emberéhez. Persze, azért még óvatos vagyok.... az sosem árthat.