Vészesen közeleg a 365. nap:-), jol vagyok, és ezt a vérképem is bizonyította a napokban a kontrollon. Így visszagondolva az elmúlt egy évre, igen mozgalmasra sikerült. Újra végigolvastam a blogom, és bizony sokminden kimaradt, főleg azért, mert a "legmozgalmasabb "időkben nem nagyon volt kedvem és erőm írogatni. Most ezeket próbálnám meg pótolni... Főleg magamról írogattam eddig, és a mellettem állók a névtelenségben maradtak. Jöjjenek most ők. A legfontosabb személlyel, a testvéremmel kellene kezdenem, de vele szeretném befejezni majd. Ám itt vannak a barátaim. Kevesen, de annál kitartóbban harcolnak velem, bátorítanak immár 3 éve. Amikor az intenzíven feküdtem, családtaggá avanzsálva jártak be hozzám, és sírva nevettek enyhén szólva dilissé vált barátjukon. A családommal összefogva beosztás szerint jöttek hozzám a korházba reggeltől estig, ápoltak még otthon is. Sokszor előfordult, h. csak azért bejöttek hozzám, h. sétáljunk egyet a folyosón, mert erősödnöm kellett, és egyedül még nem ment. Végig bíztak abban, hogy újra talpra fogok állni:-). Érkeztek "tárgyi eszközök" is, főleg macik, mindenféle formában-a dörmögős változatot a szobatársakra való tekintettel haza kellett vinni, mert éjszakánként brummogtattam dilis koromban:-), de a transzplant után új dolgokkal is sikerült előállniuk, vörös és fehérvérsejttel:-), amit barátnőm amerikai barátján keresztül szerzett meg, és a 2 plüss figura szülinapomra már a kezemben volt, nagy sikert aratva az orvosok és nővérek körében is...
Íme, a kis vörös:-)
És hogy a balettmániám se feledjem, a steril boxom falán a következő "kellék" lógott....