Nos, véget értek a szép napok, mert megérkezett a szteroid mellékhatása..... Hétvégén még szaladok, hétfőn már visszaestem a busz lécsőjéről-ez komoly figyelmeztetés volt számomra- pár kék folttal megúsztam, azóta viszont alig tudok járni, fájnak a lábaim, főleg a combom, egy lépcsőfok már komoly akadálynak számít. Dr. nénim gyógytornára utalt, de a szteroid mennyisége is csökkent, és a GVHD is javult, biztatott, nem lesz baj:-). Csak ugye azért járni tudni nem lenne utolsó dolog. Mozogni kell, így lejárogatok kicsit sétálni és a szobainast (szobabicikli;-) is be kell üzemelnem. Pihenni továbbra sem tudok, de ha elálmosodom, azonnal irány az ágy, hátha....., ha hátha, az max. 2 óra. A munkával nem tudom, hogy mi lesz, talán megengedik, hogy itthon dolgozhassak. Most ez a helyzet..., de nem adom fel ám:-) Egy sorstársam történetét olvastam régebben, aki megfogalmazta: egy ember életét nem határozhatja meg egy betegség...
Még akkor sem, ha időnként korlátokat állít az ember elé!-és ezt már én tenném hozzá.