Második hete ülök itthon..... már a bokám is fáj, olyan mintha bebetonozták volna az izmaim. Nálam lelkesebben senki nem emelgeti most a lábait, tekeri a szobainast. Az "edzés" után sokkal könnyebben tudok menni. Ma elmentem az utcasarokra..... na, igen, komoly hír, de pár napja már nem merészkedtem le, de be kell keményítenem, mert nem nagyon látok javulást. Lépcső továbbra is tabu, bár ma be tudtam mászni a gyógyszertárba, ahol még kariajándékot is kaptam mint törzsvásárló:-) de az is lehet, h. egyedi lépcsőzési technikám díjazták;-) A gyógytornász azt mondta, legalább 2 hét. Közben azért kezd kiderülni, mi is ez. Valószínűleg két gyógyszer is hasonlót okoz-izomgyengeséget-, és nálam összetalálkoztak. Én viszont az immungyengítőre szavazok, pénteken elkezdtem szedni, hétfőn már nem tudtam menni. Most kiderült, kicsit sokat szedek, csökkentettünk, remélem hét elejére már észre is veszek valamit a kisebb adagból. Hétfőn valahogy be kell jutnom ellenőrzésre az ambulanciára. Megint Hugom segítségére szorulok, most is számíthatok rá,annak ellenére, hogy ő is lebetegedett, és nem mer a közelembe jönni, ezért csak bedobja nekem a kaját az ajtón, és már iszkol is, így szép az élet:-) Talán a sors akarta így, h. otthon maradjak, hisz járvány van, és védőoltás ide vagy oda, én azért óvatos lettem, pláne most, gyengébb immunrendszerrel. Mély nyomokat hagyott bennem az a 2 hetes gépi lélegeztetés anno..... Avásban jobban állok, 4 óra körül tartok naponta.
Nagyon bízom abban, hogy Karácsonyra rendeződnek a dolgok, mert nem ilyen ünnepeket akartam:-(
