őssejt átültetés

Gőzerővel elindul a kivizsgálásom. Az epekövem el kell távolítani, szerencsére 4 kis lyukkal a hasamon megúszom, és állapotomhoz képest jol viselem. Azt azért elmesélném, hogy a kórház, ahol elvégezték a műtétet, borzalmas állapotban van, szerencsére a műtét után megkapom az egyetlen egyágyas szobát, így nem kell "közösségi" wc-t és fürdőt használnom, és a vezeték sem lóg ki a falból, előző éjszakára hazarimánkodom magam, és kora reggel tisztán visszaosonok. A műtétet kétszer elhalasztják, annak ellenére, h. sürgős a dolog, és már kezd elegem lenni a tortúrából. Már kezdem fontolgatni, h. a műtő előtti küszöbre ülök, onnan csak hamarabb bejutok majd. A legjobb "poén" az volt, h. mikor felébredtem az altatásból első szavam a "hánynom kell" volt, tesókám rohant vmi tálért, mire közölték vele a nővérek, h. itt ilyen nincs, azt más célra használják. Tesóm megpróbálja félig magánál lévő nővérével megértetni, h. ne hányjon már mert nincs mibe, de azért adnak neki pár papírszalvétát. Amikor magamhoz térek, kiharcolom a hányáscsillapító szurit:-). Az orvosok nagyon vigyáznak rám, naponta többször megnézik a "zsákomat", mert olyasmi is kijött, aminek nem kellett volna, aztán megoldódik a rejtély, és hazamehetek, illetve szó szerint átesem a másik kórházba, ahol már a tesómmal együtt várnak a kivizsgálás újabb lépéseire. És hogy szép legyen a napom, dél körül hazaérek, beesek az ágyba, majd becsenget egy rendőr néni, hogy tudom,  az utcasarkon ott az a nagy bomba, és távozzak lakásból. Irány tesó, de még aznap este sikeresen visszatelepülök, teljesen kimerülve. Még az epeműtét előtt ellátogatok a szájsebészhez, aki ősszel már sikeresen kivésre bölcsesség fogam, és ezúttal is kitesz magáért, 3 fogam bánja, első körben. Kiderül, hogy a fogaim gyárilag be vannak betonozva, és egészben ki nem jönnének, így rendesen kihímezik a számat. Pár nap múlva nagyon belázasodok, éjszaka visznek be a hematológiára, mert nem tudjuk lehúzni a lázam. Valami fertőzésem van, kimondhatatlan nevű kórokozó, amit állítólag nem kellett volna megkapjak, egy hétig antibiotikum, majd megtiltják, h. az epekő műtét előtt a szájsebész közelébe menjek, nos, ezt nagyon nem bánom:-). Másodszor is elmerészkedek a szájsebészetre, a dr.nő közben szabira megy, de jo lesz nekem a dr. úr is, aki újabb fogamat veri ki, szó szerint értve. Közben nagy örömömre kiderül, h. amit korábban gyökérnek néztek, az nem az:-), így megmenekülök egy újabb műtéttől. A hónap végére kezdem magam mazohistának érezni, minden esetre a sebész kezdetű és végű dolgokat  jó darabig szeretném elkerülni.