Egy hét múlva vissza a kórházba, immár új orvossal kezdődik a harc. Dupla adag kemó, elég jol bírom, leszámítva a szemgondokat, a fertőzést is sikerül megúsznom. Közben elkezdődik a donorkeresés, egyetlen hugom tökéletes donornak bizonyul:-), sírtam, amikor közölte velem az orvos a vizsgálat eredményét. Számára nem kérdés, hogy vállalja. A doktor nénim szerint az égiek is így akarták, hiszen egy ritkább öröklési típussal bírunk. Június végén megkapom a transzplantációs engedélyt, és megtudom, h. már augusztusban bele fogunk vágni, mert a betegségem újra támadhat... Egyre többet kezdek olvasni a témáról a neten, blogokat keresgélek ebben a témában, tessék, mire jo a biológus diploma:-(. Kiderül, hogy az eddigi albérletem nem megfelelő, ezért másikat keresek, iszonyú szerencsém van, sikerül a kórház közelében találnom, és a tulajdonos sem rémül el tőlem, mikor elmondom, miért örülök bizonyos dolgoknak a lakásban. Végre komolyan veszik emésztési gondjaim is, és kiderül, epekövem van. Elkezdődik a góckutatás, mindjárt a fogorvosnál kezdek. Ajaj, már ekkor sejtem, hogy itt azért lesznek gondok. Boldogan repülök haza, és elkezdődik a felkészülés.......
