Az elmúlt napok nagyon gyorsan elteltek. Általában rohanok orvostól orvosig, és már azt hittem,h . végre "összeraktak", amikor kiderült, inkább felnyitják az ínyem, és megnézik, h. az a valami fogmaradvány vagy nem. Ez újabb szájsebészet beavatkozás:-(, de így nem lehet rizikó a transzplant közben, és ugye most mindent erre tettem fel. Annyira "belejöttem" a fogászatba, h. már kifényesítve csillognak maradék fogaim, a kemoktól fogkövem lett, azaz már csak volt. A transzplantáció oltárán feláldoztam régi álmom, a repülést is:-(, ugyanis a centrális kanülöm vacakol, holnap ki is cserélik, és nem mertem megkockáztati, hogy a gond forrása megmozduljon a fővénámban magasságkülönbség hatására. Ez a repülés dolog nálam nem régi keletű, korábban igencsak kellett noszogatni, h. egy nagy gépre is felszálljak, de az intenzíven töltött idő alatt, szinte csak repüléssel repülőterekkel voltam "elfoglalva", és azóta odavagyok értük:-) Sokmindent belémtöltöttek az intenzíven, elég sokáig élet-halál között lebegtem, és egyre jobban kezdem hinni, h. talán előző "életeim" kerültek felszínre. Azóta fanatikus klasszikus balett rajongó is lettem, korábban nem lehetett volna rávenni, h. végigüljek egy előadást. Állíthatom a világ legszebb balettja a Hattyúk tava. Úgy tervezem, h. a tavaszi előadásra már el tudok menni az Oerába:-), és talán egy felvételt be is tudok vinni a steril szobába is. A testvéremmel egyre több időt töltünk együtt, és gőzerővel dolgozunk azon, hogy minden feltétel készen álljon otthonomban a hazajövetelemre. Nos, ez nem is olyan egyszerű dolog. Igen, optimista vagyok, tudom, h. sikerülni fog:-) Hamarosan a hugon őssejtjei is sorra kerülnek. Nagyon félt, tegnap megkértem a doktor nénimet, h. beszélgessen velünk. Tesóm kicsit megnyugodott, és megnézhettünk egy steril boxot is a transzplantációs osztályon, persze csak kívülről, beöltözve. Észrevettem magamon, h. egyre inkább fordulok el a "külvilágtól", ami állítólag természetes dolog egy ilyen beavatkozás előtt. Már sugárilag is be vagyok mérve, ugyanis a kemoterápia mellett sugárkezeléssel pusztítják el a csontvelőmet, hogy érkezhessen az új, ami teljes gyógyulást hoz a leukémiából. Nagyon sokan drukkolnak nekem, nemcsak a barátaim, ismerősem hanem a kórház sok dolgozója is, az orvostól a takarító nénikig. Ez nagyon jol esik, h. megállítanak, hogy vagyok és mikor kezdődik az átültetés. Sok embert ismertem meg itt, akik sokszor a lehetetlen körülmények ellenére maximálisan végzik a dolgukat, és mindeközben még a beteget embernek is tekintik, nem csak munkájuk "alapanyagának". Folyt. köv.
