Az elmúlt évben nem gyarapítottam a bejegyzések számát, szerettem volna, de van egy ember, akinek nem kötöm az orrára, hogy mi is történik velem,-sajnos rátalált a blogomra.
Szóval, köszönöm, jól vagyok:-), a doki bácsival végül kiegyeztünk abban, hogy izomgörcseim egy krónikus GVHD tünet, és valójában örüljünk, mert ez elviselhetőbb mint a leukémia, és lássuk be, hogy igaza van. Igaz, egy nagyobb hegy is kitelne belőle annyi kálcium-és magnézumsót ettem már meg az elmúlt években. Így maradt az immunszupresszáns is. Viszont csillagszemű lettem:-) A szteroid újra "lecsapott" és remélem, ez volt az utolsó dobása. Az első erősebb tavaszi napsütésnél döbbenten tapasztaltam, hogy egyre rosszabbul látok, mondhatni átmentem vakond üzemmódba, minden ellenség volt ami fényes, napsütötte és csillog. Sejtettem, hogy mi lehet, pláne, miután "kiokosodtam" a neten is. A hályog, ami szürke. Közvéleménykutatás a szemészeknél, hová menjek műtétre? Többen ajánlották "kedvenc" kórházam, de nem tudtam még feledni az epekő műtétem, és az ideggyógyászaton tett kalandjaimat, így aztán közös megegyezéssel a klinika nyert. Ámultam ám, nemrég újították fel, jóképű, fiatal doki bácsik rohangálnak:-), mint a mesében. Nem kérdés, műtét lesz, és mivel éppen volt egy üres hely, 3 hét múlva már mehettem is. A műtét egy rémálom volt, mindkét szememet előkészítették, mert nem volt egyértelmű, melyik is lesz az első, és a doki sem dugta oda pofikáját a műtét előtt, hogy mi is fog történni, azt sem tudtam, ki fog műteni, utólag kiderült, állítólag ő sem. Annyit érzékeltem, hogy nem volt egyszerű, ráadásul a lézershowtól helyből migrénem lett, a doki fel sem jött hozzám az osztályra, egy másik doki vitt le karon fogva az ambulanciára, amikor fejfájásra panaszkodtam, és tényleg volt valami, kaptam egy szteroid injekciót:-)-mondtam is, akkor itt is érvényes a mondás, kutyaharapást szőrivel. Másnap haza, a doki szabira, kínos volt a reggeli vizit, végül a helyzetet mentve a főorvos vállalta fel a későbbi kontrollt. Arról nem meséltek, mire kell vigyázni a műtét után, viszont a szobatársammal "eszmét cseréltünk" ő a műtét utáni óvatosságokról, és a cukorbeteg diétáról. A műtét előtt a hely mellett a "merre lássak" kérdés is felmerült. A TB ugyanis csak olyan lencsét támogat, amivel vagy közelre vagy távolra lát jól az ember, ha többet akarsz, fizesd meg a különbözetet. A szemészekhez járkálva kiderült, -és ezért köszönet a régi kórházas szemész doktor bácsinak, aki anno még az intenzíven is óvta szemeimet,kiderítette-ez a "mindenfelé jól látó" lencse nem is olyan tökéletes, mert pl. a korral járó látásromlás ugyanúgy jelentkezni fog, nem biztos, hogy ehhez sem kell majd szemüveg, mert ugye mindenki egyedi eset. Emiatt, de legfőképpen az anyagiak miatt döntöttem, legyen olvasószemüvegem. Ezzel viszont nem leszek rövidlátó, tehát nem kell állandóra szemüveg:-) Túlélve az első fordulót, érdekes hetek következtek, de elég jól kompenzálta egymást a 2 szemem, mert átmentileg az egyikkel közelre, a másikkal viszont távolra nem láttam jól:-)), de a doki jelezte, ezt azért sokáig nem hagyjuk így.
Egy hónapra rá meg is történt a következő műtét, de mivel a klinikán nem volt hely, egy vidéki egynapos sebészeten viszont igen, és a doki letette a nagyesküt, hogy ott is minden új, csili-vili, ugyanaz az eszköz, és persze ő fog műteni is, bevállalom-e. Kaptam tájékoztató anyagot is, mi ez a műtét, ovatosságok,stb. mondtam is a dokinak, soha nem késő, mire bocsánatot kért az előző fordulóért, és a tájékoztatás elmaradásáért. Azért is jöttem erre a helyre, mert sok ilyen tipusú szürkehályogot láttak már, transzplantáltakat is, ennek sok jelét nemigen adták, én kérdeztem rá arra is, hogy akkor a gyulladáscsökkentőket hogy szedjem, mert ugye mindig duplázni szokták. Megszervezve a logisztikai dolgokat, már landoltam is a kisvárosban, felvértezve az előző forduló tapasztalataival. Volt egy előzetes belgyógyászati vizsgálat, és kiderült, hogy a doktor néni nagyon is tudta, mire kell figyelni nálam, felmentést kaptam a granül berakása alól is, miután ugye vénából még mindig hiányt szenvedek, hálás szemekkel néztem rá egész délután. Ha van szalagmunka, akkor ez az volt, a műtőben még a papucsom sem vehettem le, mert nem képzelem, hogy majd rám adják ha végeztünk-mondá a műtős segéd. Hipp-hopp készen voltam, a futószalag leállítása után a doki megállt a szoba közepén, 3 mondat, mindenki mehet, másnap reggel kontroll. Másnap reggel aztán szó szerint szólni nem tudtam. A doki közölte, ez nem sikerült tökéletesre, és tudom, hogy a másik is nehéz volt, mivel nagyon hátul volt a homály, és nem tudta tejesen leszedni, az előző alkalommal azért sikerült, mert "nagyműtőben "voltunk, ahol ha komplikáció lett volna, nincs gond, most viszont ez nem volt meg, és nem kockáztatott. Mindkét zárómon ugyanaz a sablon szöveg, ugyan honnan tudtam volna? Csak azt éreztem, hogy nagy különbség volt a két műtét között, idő, fájdalom tekintetében. Nem kell aggódnom, majd lesz még egy korrekciós műtét amolyan lézershow-féle. Erre mit lehet mondani? Nem érzem a "nem sikerült" dolgot, a doki szerint nem lehet megmondani, 1 avagy 20 év múlva lesz az apró beavatkozás, minden esetre "tananyag" lettem, több orvostanhallgató is megtekinté szemem ezügyben. Persze, itt sem sikerült "tankönyv "szerint viselkednem, én ugyanis már másnap 100%-ban olvastam a táblán a számokat, pár hét múlva ez már nem volt olyan tökéletes, ugyanakkor közelre sokkal jobban láttam, mint ahogy azt várni lehetett. A doki is furcsálta,erőlködik a szemem, meg ugye helyezkedik a lencse.... Én pedig búcsút intettem a szemklinikának, legközelebb csak panasz esetén van jelenésem.
