Újra itt vagyok:-) 3 hónapig nem tudtam belépni ide, ezért maradt el a blogírás. Egy új böngésző program volt a megoldás. Valamikor október végén írtam az utolsó bejegyzést. Azóta is bőven van mesélnivalóm. Okt. közepén érkeztem meg kicsi otthonomba, ahol már minden az előírásoknak megfelelően várt rám. Alaposan legyengültem, még mindig ment a hasam(ekkor már 4. hete), és a kaját még megnézni sem szerettem. Jöttek az októberi ünnepek, amire én is "készültem", begyulladt a kanülöm. Irány a kórház, szerencsém volt, pont az orvosom ügyelt, ultrahang másik kórházban, kiderült, h. már megint sikerült trombózist kapnom:-( de ki fogja kivenni ezt a szerkentyűt? Elküldtek a sebészetre, -ajaj, itt vették ki az epekövem is-az ügyeletes doki szabályosan félt tőlem, biztos voltam benne, h. ez az első ilyen beavatkozása. A létező összes fertőtlenítőt rám borította, és végül mindketten fellélegeztünk, minden kijött, és el sem véreztem:-) Utána árulta el az orvosom, hogy a sebész felhívta, és kikérdezte, mi is van belém építve, szóval nem volt rossz a megérzésem, hogy új területre tévedt a sebész. A trombózis miatt napi két szuri, amit alig tudok beadni magamnak, olya gyenge a kezem. Naponta jönnek hozzám takarítani, fertőtleníteni és próbálom kitalálni, mit is ennék. Lassan kimerészkedek a lakásból, persze beöltözve, maszkban, kesztyűben. Elejében furcsán néznek rám, de mára már megszoktak:-). Mostanában már a környéket is bejárom, és kisebb boltokba is elmegyek. Nagyon hiányzott már a vásárlás:-)-hiába, nőből vagyok- mert a tesókám gondoskodik mindenről. December elején elmentünk Szegedre, olyan jo volt kicsit kimozdulni, amit csak keresztanyám macskája bánt, mivel szegényt a WC-be zárták be, hogy velem ne érintkezzen. Aztán persze kiengedtük, de szegény cicus nem nagyon értette, ezúttal miért nem "cicázok" vele. Tesómhoz is szoktam menni, együtt sütünk -főzünk:-) Tömegközlekedni még nem szabad, ezért marad a sógorom és a taxi. Rendszeresen járok ellenőrzésekre, a vérképem jo, a csontvelőm jol működik, bár a csontvelő vételt szivesen kihagynám, legutóbb is nagyon fájdalmas volt, és 3 hét múlva már itt a következő:-( A gyógyszerek mennyisége a régi, igen szép összegeket hagyok a gyógyszertárban. Tízezres nagyságrendben kell erről gondolkodni. Januárig szinte minden nap hánytam, amit egyre nehezebben bírtam már elviselni, és a sok gyógyszer is bántotta a gyomromat. November közepe óta "nagylány" lettem, magam főzök és takarítok, persze "védőfelszerelésben" azaz gumikesztyűben:-) Jobban eszegetek, de sokat fogytam is.
Még mindig be kell tartani az étkezésre vonatkozó előírásokat, bár már kaptam kedvezményeket, pl. ehetek joghurtot (annyira vágytam már rá...) és nem kell kenyeret pirítani. Több ételtől szó szerint megundorodtam, ilyen a pirítós is, volt, h. ketekig szinte csak ezt tudtam megenni.
Már tervbe van véve a munka is, ha minden jol alakul május végétől újra dolgozó nő lesz belőlem.
ma vagyok 160 napos:-)
